Halloween avagy a rémségek éjszakája Néhány napja egy virágbolt kirakata előtt sétáltam el. Hatalmas sütőtökök, őszi falevelek és termések díszítették az ablakokat - visszavonhatatlanul beköszöntött az ősz, gondoltam. Ilyenkor a fázósabb estéken már jó egy kicsit a meghitt és csendes otthon lágy ölén forró teát vagy kakaót szürcsölgetni, vagy őszi hangulatú „hacukába” öltöztetni a lakást. Eszembe jutott egy ünnep, ami nálunk nem nagyon vált szokássá, talán soha nem is fog. Ez a Halloween. Mi október 31-én, még inkább november 1-jén mást ünnepelünk, vagy inkább másra emlékezünk: Halottak Napján itt Magyarországon nem ér a bolondozás. Amerikában viszont ez az őrületek és rémségek éjszakája, amikor minden és mindenki felszabadultan mókázik - nem mindenki örömére. Nem is gondolnánk, pedig a Halloween az egyik legrégibb ünnep, eredete messzire vezet. Mai formájának kialakulásában közreműködtek a római, a kelta és a keresztény hagyományok is. Október 31. éjszakájának furcsa szokásai tehát mélyen gyökerező, ősi hagyományból erednek. Maga a név az angolban katolikus eredetről árulkodik: All Hallows Eve (Mindenszentek Estéje), ami csak az idők folyamán torzult el és rövidült Halloween-re. Az ünnep igazából kelta eredetű, náluk az újév november 1-jén kezdődött, amely egyben a nyár végét és a hideg, sötét téli időszak kezdetét jelentette. A kelták úgy tartották, hogy ezen az éjszakán kitárulnak a temetők kapui, és az elhantolt lelkek útra kelnek, felkeresik egykori lakhelyüket, és más testbe bújva megpróbálnak visszatérni az életbe. A kelták persze kellő találékonysággal próbálták védeni „testi épségüket” szellem társaiktól: házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket. Ezen kívül a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve parádéztak az utcákon, hogy a gonoszt a végsőkig zavarba ejtsék és eltántorítsák „testfoglaló akciójától”, végül örök távozásra bírják. Több magyarázat is él ezzel a szokással kapcsolatban, de ez a legmókásabb. Kapcsolatba hozták még ezt a tűzeloltós akciót az emberáldozatokkal és a boszorkányégetéssel is, de ezek túl egyszerűek lennének. Sokféle szokás kavarodásából jött létre tehát ez a hagyomány, Magyarországra viszont - mint oly sok minden más - ez is az amerikai tömegkultúrából kalandozott át. Ja és hogyan került Amerikába? Állítólag az 1840-es években a kelta hagyományokat őrző ír bevándorlók vitték magukkal. Halloween-hoz sokféle történet kapcsolódik: például a töklámpás vagy az úgynevezett „pumpkin pie”, vagyis az édességet kéregető gyerekek raja. Ez utóbbi viszont keresztény szokás, csak hogy jó kaotikus legyen a rendszer. November 2-án házról-házra jártak a gyerkőcök „léleksüteményért”, amiért cserébe imádkoztak a nagylelkű adományozó családjában elhunytak lelkéért, hogy azok a pokol tornácáról a mennybe jussanak, amihez az imádság segítette hozzá őket. A „tökös” jelkép pedig - mit ad Isten - megint más forrásból, az ír folklórból, pontosabban egy népmeséből ered. Milyen a szájhagyomány, a tök eredetileg répa, és köze sincs az eddigiekhez. (Akkor is élt már a népi nagyotmondás és továbbköltése egy-egy történetnek - minden jel szerint.) A mese hőse - amely persze nem nélkülözi az erőn felüli, furfangos és földön túli figurákat - Lámpás Jack, aki egy csalafinta és enyhén iszákos naplopó, finoman fogalmazva. Ő az, akinek sikerült rászednie az ördögöt. A bohókás szeszkazán, Jack templomnak még a közelébe sem ment, jólesett ehelyett a meleg kocsmában duhajkodni, és részeg cimborákkal mulatozni. Sajnálatos módon a tivornyák végén maga az ördög is megjelent, és folyton zaklatta a derék polgárt, akit szemmel láthatóan zavart az állandó kísértés, és a boroskancsón kívül nem kívánt magának egyéb társaságot. A nemkívánatos személy ellen csupán egyetlen védekezési lehetősége adódott, el kellett venni a kedvét a további kísérgetéstől. Jack egy hatalmas fához vezette a pokol királyát és rávette, mérkőzzön meg vele fáramászás tekintetében. A sátán természetesen elfogadta a kihívást, nem gondolta volna, hogy egy ilyen csekély versenyszámban képes alulmaradni: Jack megvárta, míg az ördög jó magasan felkúszik a fa tetejére, majd egy keresztet vésett a törzsbe, hogy ellenfelét megakadályozza a lejutásban. A monda végkifejlete azt sugallja, hogy nagyon kevés humorérzék szorulhatott a patás famászó bajnokba, hiszen Jacket halála után nem eresztette be a jól megérdemelt Pokolba, ráadásul a Menny kapui sem nyíltak meg a haszontalan életű lélek előtt, hiszen álmodni sem merhet bebocsátásról az, aki az ördög cimborája. Az örök száműzetésre ítélt Jack egy fáklyát vihetett csak magával - amelyet, a fény hatékony megőrzése miatt egy répában helyezett el - és így járta, s járja azóta is az éjszaka sötétjét. Amerikában azonban az ír bevándorlók úgy vélték, több a tök, mint a répa, így akkor hitelesebb a történet, ha Jack mesebeli répáját tökké keresztelik, így a lámpás azóta is kivájt tök formájában él a mende-mondákban. Innen ered a ma is elkészíthető, bárgyú vigyorú töklámpás. Ami a Halloween-napi szokásokat illeti, a gyerekek beöltöznek, elsősorban szellemnek vagy boszorkánynak, (minél félelmetesebb, annál jobb) és házról házra járnak. Ajándékokért, édességért cserébe rövid szórakozást nyújtanak a háziaknak. Ez az úgynevezett „trick or treat”, vagyis „csíny vagy vendéglátás”, és ha ezek valamelyikét nem kapják meg, akkor bizony megtréfálják a házigazdát. Ma is élnek tehát az ősi rítusok, de azok eredete és főleg lelki háttere már réges-rég elhomályosult. Nálunk is - néhány éve már - szokás a Halloween-napi party, ahol mindenki boszorkánynak, denevérnek vagy halálnak beöltözve bulizik és bolondozik. A cél ugyanaz: a szelleműzés, na és persze a vidámság, a móka, egymás megtréfálása. Tulajdonképpen búcsú ez a nyártól, és a tél beköszöntét jelző örömünnep. Egyszóval: TÖK JÓ BULI.