A Nap

Az éjszakának éjjelén
A Hold-lámpású Égi fény
Az Égre tűzött Csillagok
Mind, mind utat mutassatok
Ha nem látszik a jó ösvény
Világítson az Égi fény
Ha szíved remeg, kesereg
Hogy nem látod meg reggeled
Ha rád már semmi sem hatott
Bízzál, feljő fényes Napod

----------------

Égi járás

Elől ment a Nap
Utána a Hold
Az összes csillag
Mind mi vele volt
Elől ment az Élet
Utána a Halál
Lebukott a Nap
Az idő megállt

-----------------

A patak, a csónak és az Éj

Valahol régen volt egy patak, csodás patak.
Valahol régen úszott vizén, egy csodás csónak.
Úszott a vizén.
Egy csodás csónak.

Hátam mögött már eltünt a part, eltünt a part.
Hátam mögött már az Éj is járt, csónakra várt.
Az Éj vizen járt.
A csónakra várt.

Az Éj vizen járt, csónakra várt, csónakra várt.
Az Éj vizen járt, csillagra várt majd, csónakba ült.
A Nap-pal együtt.
A Hold is ott ült.

--------------------

Eldobott

Barnán izzó szemében láttam egy halvány fényt.
Aranyos mosolyában megleltem a reményt.
Megláttam benne az élet szépségét,
Vakon követtem minden léptét.

Újra egy ember,aki meglopott
Újra egy ember,aki becsapott
Újra egy ember,aki eldobott.

Most fekszem az ágyon
Eltűnt egy újabb álom.
Elbaszta a Péntek délutánom
Szertefoszlott hamis álmom.

Miért történik mindez velem?
Nem tudom,de mostmár nem is érdekel.
Újra egy ember,aki elmegy mellettem,
S nem látja,hogy miatta könnyes a szemem.

Újra egy ember,aki meglopott
Újra egy ember,aki becsapott
Újra egy ember,aki eldobott
Mindenki csak ellök magától,
Elegem van ebből a világból.

-------------------

Kín


hullámokat szelő
hajóként suhan át
a penge eremen
tűző napként
perzselő vérem
csorog le kezemen
könnyeim éles tőrként
hasítják arcomat
testem már nem érzi
a fájdalmat
szemeim a múltba
tekintve sírnak
véres könnyeim
a padlóra folynak
s forrón ölelve
zokogó lelkem
kínozzák tovább
már élettelen testem

-------------------

"Jön az álom s mindent pihenésre hajta,
     Az éjjelnek barna palástja van rajta,
Beborítja véle a főldet s az eget,
     Alóla altató mákolajt csepeget,
Melynek hűs balzsama a benne feredett
     Szemhéjaknak édes nyúgovást engedett.
Lágy karjain fáradt érzékenységinket
     Ringatja s egy másik világba tesz minket,
Hol sok ezer képpel elménk játszodtatja
     Valóság képébe tűnő ábrázatja.
Most az öröm arany hegyeit ígéri,
     Az áldás javait bő marokkal méri,
Majd a félelemmel rettenti lelkünket
     S a kétség szélére viszi életünket.
De akármint tűnik képzelődésünkbe,
     Valódi örömöt terjeszt ő szívünkbe;
Apolgató karral kötésink feloldja,
     Ellankadt erőnkhöz új erejét toldja,
Megtört érzésinket símítja kezével,
     Új életre hozván gyógyító mézével,
A terhes gondokat rabláncához fűzi,
     Szívünkből a Léthe partjaira űzi.
Minthogy a világi bajoknak érzése
     Éltünknek legnagyobb terhe s szenvedése,
A halálnak képét őltözvén magára,
     Bennünket holtakká tészen utóljára.
Úgy vagyon, holtakká tészen, és hogy élünk,
     Csak egy kis szuszogás hiteti el vélünk."

----------------------

7 perc az élet… (Vágom a torkod) 7 perc az élet, 7 perc az élet, semmi több, Kés a kézben, Bele a szívbe, Az élet semmi több… Vér a testen, Gyűlöletérzés, Vágom a torkod, Az élet semmi több. 7 perc az élet, 7 perc az élet, semmi több, Stukker a kézben, Golyó a fejben, Az élet semmi több… Az agyad széjjel, Gyűlöletérzés, Bele a tóba, Az élet semmi több… 7 perc az élet, 7 perc az élet, semmi több, Kés a kézben, Bele a szívbe, Az élet semmi több… Vér a testen, Gyűlöletérzés, Vágom a torkod, Az élet semmi több. 7 perc az élet, 7 perc az élet, semmi több, Stukker a kézben, Golyó a fejben, Az élet semmi több… Az agyad széjjel, Gyűlöletérzés, Bele a tóba, Az élet semmi több…